Az életem
(eddigi része)
Megemlítek olyan dolgokat és embereket, amik és akik fontosak voltak az életemben, illetve olyanokat amik és akik még mindig az életem szerves részét képezik.
1989. november 4-én születtem Szegeden, Rekötye Tamás és Téglás Erika elsőszülött fiaként. Három évvel később, 1992. szeptember 14-én megszületett a nagyobbik öcsém is, Miklós. Azután megszületett szüleim harmadik gyermeke, a kisebbik öcsém, Gergő, 1995. július 23-án. Vidám, nyugodt óvodás éveim voltak, de ugye semmi sem tart örökké.
1996-ban kezdtem általános iskolás éveimet a szegedi Makkosházi Általános Iskola matematika tagozatán. Gyorsan összekovácsolódtunk, így nem okozott nagy galibát az, amikor mind angol nyelvből, mind pedig matematikából megosztották az osztályt. Sok kedves, okos, segítőkész osztálytársam volt, akiket sosem fogok elfejelteni. Sokat köszönhetek még akkori osztályfőnökömnek, Szatmáriné Maróthi Edit tanárnőnek, aki egyben az osztály biológia tanára is volt.
Mikor két csoportra osztották az osztályt matekból, én a "jobbik" csoportba kerültem. Már akkor is örültem neki, de most, hogy így utólag végiggondolom, nem tudom hogyan alakult volna az életem. Sokat köszönhetek a matematika tanárnőmnek, Beregszászy Zoltánnénak, aki megtanította a matematika alapjait, aki megmutatta, hogyan kell logikusan gondolkodni, és aki egyike volt azoknak a tanáraimnak, akikkel megoszthattam a problémáimat, akikhez bizalommal fordulhattam, ha segítségre volt szükségem. Nagyon örülnek a már elballagott diákoknak, akik néhanapján visszatérnek az iskolába, hogy beszámoljanak eredményeikről, a legfrissebb dolgokról, amik velük történtek.
A 2003/2004-es tanévben eljött az idő: el kellett döntenünk, hova tovább. Nagyapám azt szerette volna, ha valami jól fizető pályát választok magamnak: ő az orvosi vagy ügyvédi pályára gondolt, de engem nem vonzottak ezek a területek. Nem tudtam volna elképzelni, hogy kimondhatatlan szavakat vagy végeláthatatlan jogszabályokat tanulok (magolok). A jó fizetés engem is vonzott, de nem ilyen áron.
Inkább választottam a közgazdász pályát. Hogy miért pont ezt? Mert jól hangzott. Akkor még fogalmam sem volt, hogy mivel foglalkozik egy közgazdász (de még ma se tudnám definiálni). Örülök, hogy ezt a területet választottam magamnak, mert mostmár látom, hogy aki azt szeretné, hogy sok pénze legyen, és tudjon is bánni vele, annak mindenképpen tanulnia kell róla.
Ezután el kellett döntenem, hogy hol tanuljam meg a közgazdaságtan alapjait. Ekkor esett a választásom a Kőrösy József Közgazdasági Szakközépiskolára. Két szakra jelentkeztem: az informatika és a nyelvi előkészítő osztályokba, így utólag kellett eldöntenem, hogy melyiket választom. Végül az 5 éves, nyelvi előkészítő képzés mellett döntöttem. Az első évben heti 14 órában tanultuk a nyelveket (angol, német) csoportbontásban. A második évtől kezdve kezdődött el az igazi "iskola". Akkor is nagy óraszámban tanultuk a nyelveket, de már más tantárgyak is nagyobb hangsúlyt kaptak. Elkezdődött az út az érettségi felé. Tudom, hogy jó kezekbe kerültem, ugyanis a délmagyarban is megjelent statisztikai adatokkal alátámasztott cikk szerint, ez az iskola a régió legerősebb középiskolája.
Nagyon sok értékes embert ismertem meg ebben az iskolában. Először megemlíteném osztálytársaimat, akikkel nagyon jó kapcsolatot sikerült kiépítenem, és akikkel szívesen járok bulizni, és akikre mindig számíthatok. Kiemelném Kiss Attilát, aki nagyon jó barátom, és tudom, hogy rá mindig számíthatok. Sok mindent átéltünk már együtt, és az az érzésem, hogy még többet fogunk a közeljövőben.
Mind a tanárok, mind az ottani diákok sokat segítettek, sokat tanultam tőlük. Öt éven át voltam tagja a Kőrösy József Közgazdasági Szakközépiskolának, és kicsit sem bántam meg. Emelt szinten érettségiztem német nyelvből, így a középfokú német nyelvvizsgámat is megszereztem. Az érettségi bizonyítványom jó eredménnyel zárult, nagyon sokat megtudtam arról, hogy mi a pénz, hogyan működik a gazdaság, de a legnagyobb előrelépést az jelentette számomra, hogy kiteljesedtem. Középiskolás éveim elejéig egy visszahúzódó, csendes, félénk srác voltam, de az a pár év teljesen megváltoztatott, és ebben sokat segített akkori gazdaságtantanárnőm, akinek nagyon sokat köszönhetek. Önfejlesztő könyvek, és a tanárnő támogatásával egy új ember vált belőlem. Megismerkedtem életem szerelmével, akivel azóta is együtt vagyok. Sokkal nyitottabb vagyok, van véleményem a világról, szeretem elérni a kitűzött céljaimat.
Ezt az is igazolja, hogy egy éven át voltam az OTP Fáy András Alapítványának diákriportere, s gazdasági témájú cikkeimmel gazdagítottam az alapítvány honlapját. A legnagyobb dél-alföldi napilap, a Délmagyarország cikket is írt rólam "Tamás, a pályázatkirály" címmel.
Ahogy teltek az évek a középiskolában, úgy váltam egyre biztosabbá abban, hogy gazdasági irányba szeretném folytatni tanulmányaimat. Amikor eljött az idő, jelentkeztem a Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Karának Kereskedelem és marketing szakára. Fel is vettek első helyen. Az első év olyan szempontból nagyon nehéz volt, hogy meg kellett szoknom az "egyetemi létet". Jelenleg a második évemet töltöm az egyetemen. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
